Csodálatos nyári délelőtt, június 28-án szombaton, 10 óra körül gyülekezett a Budavári Palota Mátyás Kútjánál a budapesti Scleroderma Nap kis csapata. Meglepetésünkre, és nagy örömünkre Szabó Béla elnök és felesége Gabi is megjelent a találkozón. Ez azért is volt nagyon fontos momentum, mivel a budapesti csapat – a Budapesten gondozottak – még nem találkoztak az Egyesület elnökével.
Így összesen 21-en vettünk részt a Scleroderma Nap programján.
Ahogy a várakozás közben beszélgettünk, többen kérdezgették, mi is lesz a mai nap programja, mit jelent a kreatív foglalkozás és mit is jelent a Magyar Nemzeti Galériában a GYIK műhely. Őszintén – én sem tudtam. Mint kiderült, a Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti műhelyben /kreatív, tehetséggondozó gyermekstúdióban/ zajlott le a rendezvény első része.
Füri Kati művészettörténész, és kolléganője …..Zsuzsa vártak minket a GYIK műhelyben. Miután mindenki helyet foglalt az alacsony székeken /mely elég kényelmetlen volt!/, Kati előadást tartott, vetítéssel egybekötve a napraforgó jegyében. Elsősorban Vincent van Gogh napraforgóit mutatta be. Újdonságként hatott, hogy van Gogh milyen sokféle aspektusból örökítette meg ezt a csodálatos, nyarat idéző növényt – mely szinte virág. Láttunk elszáradt napraforgót, száras, és szárnélküli napraforgót, napraforgó mezőt, napraforgót vázákban – s ezek számtalan variációit.
Kati elmondta, hogy van Gogh egyik alkalommal meghívta barátját, Paul Gaugent, és szobáját telis-tele napraforgós festményekkel díszítette fel. Van Gogh festményei mellett modern megközelítésű, más festőktől származó napraforgók festményeit, rajzait is megtekintettük.
Azt hiszem, nemcsak nekem, de a többieknek is újdonságként hatott, hogy a napraforgó magjainak elrendeződése az aranymetszés törvényszerűségét követi. /Az aranymetszés, vagy aranyarány egy olyan arányosság, ami a természetben és művészetben is gyakran megjelenik, természetes egyensúlyt teremtve a szimmetria és az aszimmetria között. Ez az elrendeződés megjelenik pl. a csigák mészvázán is./ Ha megfigyeljük egy napraforgó tányérját, észrevehetjük a magok elrendeződésében egy jobbra forgó és egy balra forgó elrendeződést. Műveltségünket tovább bővítettük, hogy megtanultuk, mi a kapcsolat az aranymetszés és a Fibonacci-sorozat között – no de ez annyira bonyolult, hogy inkább nem írom le.
Az előadás után következett a kreativitás! Kati és Zsuzsa felkérte a kis csapat tagjait, hogy a látottak alapján, kezdjünk el festeni, rajzolni, textil anyagokból ragasztani napraforgókat vagy aki akarta készítse el saját napraforgó mandaláját. Először mindenki hallgatott néhány percig, s azt sem tudta, hogyan is kezdjen hozzá. Végül jobbnál jobb ötletek születtek, és meg is valósítottuk. Rajzolt, ragasztott, festett mindenki – még a jelenlévő három férfi egyesületi tagunk is! Voltak egyedi és voltak közös alkotások is. Kati és Zsuzsa instrukciókkal segítették a „nagy mű elkészítését”. Kb. másfél órás „munka” után kis „kiállítást” szerveztünk, megcsodáltuk egymás műveit, és csoportképet készítettünk Budapest egyik legszebb kilátóhelyén, a Galéria erkélyén, a képekkel együtt. Többen hazavitték rajzukat, festményüket – megmutatni a gyereknek, unokának – mit tud a mama, a nagyi! Többen átadták a képet Bélának, hogy a jövő évben tervezett Scleroderma Napon és az Egyesület 10 éves működését ünnepelve díszítésnek használjuk fel.
A kreatív munka után, jól megérdemelt ebédünket fogyasztottuk el, a Várnegyed egyik előkelő éttermében, a Szent György étteremben. /No, nem kell azt gondolni, hogy drága volt, mivel az egyik kedves ismerősöm, - aki már korábban segített Scleroderma Napot szervezni – intézte a kedvező árfekvésű ebédet./
Az ebédet követően néhányan még sétát tettek a Várban, a többség azonban a meleg miatt ezt már nem tudta megtenni.
Úgy búcsúztunk egymástól, hogy hasonló napot újból kell szerveznünk, és a művészettörténészek is szívesen várnak újabb kreatív napra. Valamennyien úgy éreztük, hogy a Budapesti Scleroderma Napok közül ez a nap volt az egyik legsikeresebb. Itt jött össze igazán a csapat, sokat beszélgettünk, a tagok címeket, telefonszámokat cseréltek. Az, hogy tényleg jól sikerült, köszönhető Beának a kreatív műhely ötletért, Terikének a szervezésért, és a művészettörténészeknek, s a köszönetet több egyesületi tagtársunk e-mailben, telefonban jelezte felénk.
Budapest, 2014. július 2. dr. Elek Anna
